Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. december 19., hétfő

Világ eltört!

A világ olyan ruhát öltött magára, és a benne lévő emberek, amit most nem tudok elfogadni... Türelmetlen lettem, és haragszok, mindenkire - mindenre, menjenek a pokolba!
Még azok is akiket szeretek....



Azt hiszem, ez a dal mély sebet hagyott.

1 megjegyzés: