MIkor kissé rongyos állapotba vagyok, és a bor beszél belőlem, foylamatosan meg hallgatom a cry me a river c. számot. Azt hiszem csak ebbe a dalba vannak olyan érzések amiket én értek, amiben van romantika, szenvedély és veszteség.
Mindig kívánom, hogy valaki nekem is sírjon egy folyót, valamikor... csak is értem... Áhh, hülye ábrándok, de ez a dal csodálatos....
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése