Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. december 18., vasárnap

Hal!

Reggel szörnyen keltem és reméltem, hogy nem a három napos ivászat miatt, amit elkövettem. Nagy nehezen ki támolygok az konyhába, mikor az a kép fogad, hogy a nagymamám, elkezdte ki belezni a halat, ott előttem. Igen. Miközben én ettem.
Főleg akkor éreztem jól magam, mikor elkezdte mutogatni a halnak az ikráját...



EZ még gyönyörű ahhoz képest, ami az előtt és utána történt.
Úgy érzem, nagyi bearanyozta a vasárnap reggelemet. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése