Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. december 18., vasárnap

Komolyan mondom, mindenki vonuljon vissza kicsi életének szobájába, és maradjon ott.

( ma túlságosan is gyűlölök mindenkit )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése