Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. december 30., péntek

Hazugságodnak jelét másodszorra vésed a hátamba, véresen, kegyetlenül, gonosz módon... Köszönöm neked, legalább rá jövök, hogy nem kell megbízni senkiben se... nem szabad.
Legyen egy szabály az életre, soha senkiben nem szabad.....

picsába...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése