Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. augusztus 21., vasárnap

Érzések.

Ezek az emberi érzések, amik mindenkibe vannak, akaratlanul is feljönnek az ember lelkében, szörnyűek. Milyen lenne ha senkiben se lenne érzelem? Csak úgy lennénk, csinálnánk dolgainkat érzések nélkül. Mindenki művészi szociopata lenne. Olyan aki gyönyörű vágásokat ejtene a másikon, az pedig nem sírna utána, miért is tenné nincsenek érzései. De az embereknek van érzésük.... ők is szociopaták, akik mások mély sebeket ejtenek. Akár hogyan is teszik, de az mindig fáj....

Ma se fognak nekem sírni egy folyót... pedig szeretném.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése