Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. augusztus 8., hétfő

:)

Meg szeretném köszöni a családi napot, nagyon élvezetes volt, és jó emlékeket örzök :)

Köszönöm!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése