Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. november 29., hétfő

Iskolában!

Épp infó órám van, itt ülök és hallgatom az osztálytársaknak a beszélgetéseit, nagyon érdekfeszítő. Most még van 2órám, és mehetek haza írni a novellákat, és nem kell itt lennem.
Álmos vagyok, üssetek le....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése