"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2010. november 29., hétfő
Iskolában!
Épp infó órám van, itt ülök és hallgatom az osztálytársaknak a beszélgetéseit, nagyon érdekfeszítő. Most még van 2órám, és mehetek haza írni a novellákat, és nem kell itt lennem. Álmos vagyok, üssetek le....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése