Rájöttem, hogy én mennyire, de mennyire utálom az iskolát vele együtt a tanárokat és a diákokat, arról nem is beszélve, hogy az órákat mennyire. AZ emberek felesleges csacsogása teljesen meg bolondulok tőlük, utálom őket....
Meg beszéltük ismerősökkel, hogy feltaláljuk a " tedd a vállamra a kezed " világnapját :) ez nem is annyira rossz ötlet.
AZ unatkozás határán vagyok... és őrlődők.
Ui: Tuccka, jó volt tegnap karaokézni :)
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése