Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. november 17., szerda

Ian!

Nem sokára megyek Tucckához... zaklatni, azt hiszem viszek csokit is...

Szép ködös napunk volt, de lehetne még ködösebb :) és elüthetnénk egy szarvast, mint Januárba! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése