Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2010. november 22., hétfő

Varázslat!

Olvasok egy regényt, ami már az elején megfogott. Könnyed olvasmány, megfűszerezve a hazugság dolgaival, az ártatlanság, és a szenvedéllyel, meg persze a szerelemmel. Röviden annyi, hogy a herceg elvesz egy fiatal lányt, közben csalja a feleségét, miközben a lány odáig és vissza van érte... mikor egy éjjel, a férfit leütik eladják egy hajóra, a hajó elsüllyed és egy börtönbe kerül. Közben szépséges leányzó fel nő, érett nő lesz, és elmondják neki, hogy a férje akit 1 évig gyászolt, miket művelt a háta mögött. Ekkor teljesen kiborul és gyűlölni kezdi a férfit, aki közben életben van. - eddig jutottam, a többi csak most jön :D -

AZ eső esik folyamatosan... azt mondták, hogy szerdára vagy csütörtökre esni fog a hó, aminek nem nagyon örülök, mert egyre közelebb kerülünk ahhoz a csont ünnephez, amit tiszta szívemből utálok. A bájvigyor, az unalmas rokonok ( vagyis csak azok akiket nem kedvellek ) és a sok pénz amit ki dobálnak az ablakon, miért? Azért,. mert meglepetést kell venni, meg kell ajándékozni őt.

Ami még jobban irritál azok az emberek, akik egész napra körbe vesznek. Úgy érzem, hogy nincs semmi értelme az iskolába járni, mert ugyan az vár, mint már 3éve. Ugyan az a csacsogás minden nap, ugyan az a lemez....

" Istenem, óvj meg tőle és rejts el előle "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése