"Egy hang kísért napéjen át
Mely poklot és mennyet megjárt
A múltból jött, akárcsak én
Szól zenekar száz hangszerén
Már éreztem megőrjít menten
És akartam tudni okát
De hiába él a szó bennem
A hang mindig szavamba vág
Őrjítőn hallom tovább
Padam padam padam
E hang árnyékként rohan velem
Padampadampadam
Szíven üt és én emlékezem
Padampadampadam
Gúnyol bántón és fölényesen
Űzi, hajszolja emlékek vad hadát
A hang, mely múltamba lát
Hány szerelmed volt? Nem kevés.
A sorsod az emlékezés.
A hang mondja: miért nem tűrsz?
Hisz múltad, mint emésztő tűz.
A húsz évem pergő dobverés
Mint szerelmi komédiák
Az életem sosem lesz egész
Egy kavargó, zilált világ
Mert a hang közbe kiált
Padampadampadam
Csupa „szeretlek utcák kövén
Padampadampadam
Csupa örökké ősz idején
Padampadampadam
Csupa hazudott nagy vallomás
Engem újra az utcára hajt e hang
Miért ne? Hisz nem lettem más
Padam
Őrült zaj, mely agyamba vág
Padampadampadam
Hozza elém az árnyak sorát
Padampadampadam
Látnom kell újból mindazt, mi bánt
Mert a hang, melynek ritmusa őrjítő:
Egy szív, mely kong, mint a kő."
