Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2009. október 27., kedd

Fodrász.

Komolyan mondom, hogy remekül áll az új haj színem, és nem az egó beszél belőlem. Igaz, hogy mikor megláttam akkor azt mondtam, hogy - Ez SZŐKE.- de rájöttem, hogy nem az. Utána, egy fagyos tekintett, hisztérikus nevetés azt állította, hogy még nem szoktam meg a haj színemet.
Persze, a kedves Dóri azt mondta a hajamra: - Olyan, mintha le hányták volna!- imádlak Dóri <3>A leendő fodrász, kérdezte, hogy: -Hogy tetszik? nem lett, jó? Ági mondj valamit!!
De én ködbe burkolózva, dünnyögtem valamit!
Megkel mondani, hogy nekem már tetszik... igaz, hogy egy hétnek kellett eltelnie de tényleg tetszik, és nem sokára megszabadulok a hosszú hajamtól! *VÉGRE*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése