Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. március 16., péntek



Édes, imádott nagynénim kedvenc száma, amit rettentő hamisan, de beleéléssel tudta énekelni.... Ami után én is elkezdtem énekelni, és a húgom pedig sírva fakadt, hogy újra meg újra meg kell hallgatni ezt a számot.... háááh

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése