Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2011. március 7., hétfő

Szív tükrén.

Két szív se lehet ugyan olyan, az egyik úgy is el deformálódik a másik megtartja az ő magasztos, gyönyörű formáját. Igen, ekkor szokott le lépni az egyik. A másiknál pedig megjelennek azok a jelek, mint az előzőnek. Elkezd rohadni, egy idő után, és meghal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése