Aprócska Dolgok

Most jöttem rá igazán,hogy egy barátság elvesztése,olyan,mint egy szakítás. Sose szabad vissza tekinteni,mert csak fájdalmat okoz. Én pedig mazochista állatként, mindig visszatekintek, mert nem tudok mást tenni. És fáj. Fáj, hogy nincs szüksége rám. Mint mikor véget ér egy hosszú párkapcsolat, és rájön az ember, hogy a másik félnek is szüksége van egy partnerre, hogy ne érezze magát egyedül. A féltékenység, a birtoklási vágy, megöli az embert. - Én még kissé paranoiás is lettem tőle - Mitől is fél igazán egy ember? Most elgondolkodva... attól, hogy huzamosan senkinek se fog kelleni, senki se fogja keresni, és elfeledkeznek róla. -Én ettől tartok leginkább.- Ez annyira szomorú. 
Úgy érzem küzdeni is felesleges már. Véleményem szerint a káposzta felmelegítése ugyan úgy vonatkozik a barátságok újrakezdésére, mint a párkapcsolatra. Mindig ott lesz az a nagy fal. Aki menni akar, hagyni kell. És nekem is mennem kell. Mert valami véget ért.