Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. szeptember 5., szerda

Úr isten. Nem tudok mit mondani,írni, gondolkozni,aludni, enni nem tudok... az iskola ki borít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése