Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. augusztus 1., szerda

Mostanság nem is írtam... mostanság nem is szoktam itthon tartózkodni, úgyhogy még a gép előtt se ülök annyit. Mondjuk ez a nap is kivételes....

Teljességgel üres az agyam.
Talán majd szeptembertől fogok tudni, írni... Új iskola, új emberek, új hülye gyerekek... Jó lesz. Alig várom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése