Aprócska Dolgok

"Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába`...
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem...
- Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen."

/Ady Endre/

Akinek kellettél volna.
Eltaszítottad.
Mikor kellett.
Akkor meg nem kellettél neki.

Ilyen ez.