Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. augusztus 28., kedd

Mit is írhatnék? Nem tudok semmit írni, fáradt, bágyat, és szomorú vagyok...

Na, most még az iskola tudata se vígasztal!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése