Nem is tudom, mikor is voltam utoljára egyedül a házba... talán 1 éve. Nincs itt senki, csak én és a jazz, meg persze az ágy alatt rejtözködő kislány. Most jó érzés, most balzsamozza a lelkemet.
Békés...
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése