Vágyom teste melegére, ahogy karjával bevon az ő kis álom világába, miközben álomittasan álom világban sétál. Hallgatom ahogy, szuszog és elnézem a horkolását. Félve örjöngök közelségétől, megtagadom amit mondani akarok, eltitkolom szívem szavait, de azt sose, hogy szeretem.
szeretlek.
én lelkemnek darabja.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.
/Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése