"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2013. június 8., szombat
Mikor meg hallok egy ilyen gyönyörű hangot,sírni szeretnék. Már csak az operába van valami könnyedség, báj, magaslat amiért tényleg érdemes hallgatni. Meg énekli a bánatunkat, vagy akár a boldogságunkat. Nekem most a bánatot énekli meg, amit itt mélyen érzek magamban....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése