Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2013. április 23., kedd




Na az ilyen zenék tudnak engem boldoggá tenni, és egy kis mosolyt csalni az arcomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése