Aprócska Dolgok

Most jelenleg azt csinálom amihez minden nő, nagyon is ért. Csokival tömöm magam miközben siránkozok a múlton, mint valami rossz Bridget Jones. De miközben eszem rá jöttem, hogy a csoki nem boldogít, inkább mélyebbre dönt, nem vigasztal. Ha még boldogság hormont is termelne, akkor se lenne semmi hasznom, mert a pesszimista énem megölné őket.
Nincs így semminek se értelme, szeretnék valamit, valamit ami segít rajtam, ami jó lesz, és és és ... nem leszek ennyire fos.  Nagyon nagyon félek attól, hogy bedilizek, és megint visszaesek a régi önmagamhoz, és akkor ott mindegy lesz már nekem...
Szomorú vagyok, nagyon nagyon...

Bárcsak üzennél, ha csak gondolnál...