Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2013. január 22., kedd

Tegnap sikeresen meg ismerkedtem, Jane Austen magánélete (Becoming Jane) című filmmel, amit német órán kezdtünk el nézni, és be kell vallanom, mindig is érdekelt, a hölgy, de valahogy nem éreztem magam elég érettnek, vagy esetleg tényleg nem is érdekelt...
 De most, hogy tegnap meg néztem a filmet, és szinte végig bőgtem rajta egyes részeket, úgy érzem itt az ideje, hogy az egyik híres könyvét ki olvassam. A " Büszkeség és balítélet" - et, úgy érzem most jött el az én időm.
Most érzem magányomat, hogy este nagyon is jó lesz ebbe elbújni egy kicsit, és végre valami újat, valami mást olvasni...

( Ki akasztó, fárasztó, depresszióba taszító ez az istentelen idő, tán még az emberek is akik idegesítenek, de közben hallgatom őket, sőt még foglalkozok is velük, pedig tudom,tudom, hogy nem sokáig maradok velük.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése