Azt érzem, hogy most vissza kell lépnem az én kis zűrös, szét rombolt házamba, hogy mindent újra építsek... Muszáj ez. Muszáj vagy elveszek itt a rengetegben, és nincs mellettem már senki aki visszahozna. Magamnak kell...
Azt hiszem mindig ősszel van nálam ez a válság, és ez a válság elkísér tavaszig... vagy csak az a rohadt téli depresszió miatt van...
Nagyon megtetszett ez a szám.
Most jól jön, vodka mellé....
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése