Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. július 8., vasárnap

Meddig?

Meddig maradhat az embernek a lelkébe Űr? Meddig képes valakivel be foltozni a szívét, és azaz anyag meddig képes ott maradni? Meddig képes elviselni a fájdalmat? Meddig képes életbe maradni, vagy táplálkozni valakiből, olyanból aki nem érdemli meg... ??? Meddig?
A másik pedig meddig képes ezt el viselni???
Ha nagyon düddő akkor jó sokáig... Ó istenem, de még mennyi ideig...

Úgy érzem, hogy az érzelmek olyan dolgok egy ember életébe amik csak rosszat akarnak... Mindig ez hozta a bajt az embereknek... meg persze, az Isten adta Jóság ( hogy baszná meg ) szörnyű az egész... Ha nem lennének érzelmek a világ pontos mása lenne, egy olyan képnek amit az emberek elrejtenek magukban. Az igazságot fedné fel, azt a mocskos, pucér igazságot, amit nem hagyunk, hogy mások lássanak...
Ideg tépően, gonosz lenne mindenki... - most se különb senki - De mindenki, igazságosan, jóságosan, ki használja a másikat... Esetleg akkora ütést mér rá, hogy az egész életét meg bélyegzi vele... Nincs is szebb dolog. " Szúrjuk le, szúrjunk a szívére, hogy ne dobogjon tovább..."
Rohadt életbe.

"Gyönyörű éjszakákért. Meg a gyönyörű emlékekért... meg persze, a csodás viszont látásért "




1 megjegyzés:

  1. Vagy egy új kezdetért. Ne a világot akard megváltoztatni. Csak jobbá teheted, önmagad által.

    VálaszTörlés