Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. július 26., csütörtök

" Én pedig maradok,
hű alattvalód,
egy gaz áruló,
mocskos koldus,
aki te rád vár."

/ Agatha Herbert /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése