A szobám

Betegen ültem a monitor előtt péntek délután. A haverok leléptek pestre, engem pedig itthon hagytak, remek.Az ajtó nyitva,be takarózva a gép előtt ülök előttem zsebkendő hegyek. Épp Joseph Rudyard Kipling verseket kerestem,mikor valaki elindul felfele a lépcsőn-mondom magmaba biztos,anyu az.- erre egy idegen férfit pillantok meg. Zavaromba mosolyogni kezdek, köszönök neki; Jó napot!.- vissza fordultam a monitorhoz,és mitsem törődve azzal,hogy bement az ürge a szobámba.

Ismét, valaki jön fel oldalra nézek még egy idegen férfi,zavaromba köszönök;Jó napot!.- a férfi is köszön és felvan háborodva,hogy azt köszöntem neki,hogy Jó napot. A zavartól dadogni kezdek,és utána szólok,hogy akkor; Helló! ő is be ment a szobámba. Zavaromat Elvis Presley zenével altatom,nyogodtan kerestem tovább a verseket. Erre ismét valaki jött fel, al épcsőn oldalra néztem és egy fiatal srác nézet rám, kitágult szemek,vörös arc gyorsan köszöntem neki,hogy; Helló!.-idegesen mosolyogtam, és a monitor felé fordultam.

Ekkor elkezdet rohangálni egyikük,mert szerelték az ablakomat.Én még mindig,ültem és bámultam ki a fejemből.

Ha

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)