Pék és a Művész, sétálás a kihalt mezőn.

Végre én is eljutottam a pihenéshez,és anyámmal felkerekedtünk, hogy elmenjünk Pilismarótra mint, minden nyáron.Ezen, csak annyi volt a gond, hogy buszoztunk... szét ültem a fenekemet és ha ez nem elég,az út nagyon unalmas volt.
Amikor beértünk Esztergomi buszmegállóhoz, akkor kissé kiborultam, hogy a buszunk elment és ott kell maradnunk még egy órát,hogy megvárjuk a következőt... Ezért, be mentünk egy Kávézóba és azt az egy órát elütöttük nevetéssel,beszélgetéssel.
Aztán mikor, felértünk a buszra még egy óra következet amíg eljutottunk Pilismarótra.Kifele bambultunk, aztán röhögtünk még egy sort,hogy teljen az idő.
Mikor lábaink, érintették Pilismarót földjét akkor kissé meglepődtünk mert nem tudtuk,hogy hova is kell menni... Ezért, elindultunk amerről jöttünk egy bizonyos kereszteződéshez ahol, hosszasan tanulmányoztam a térképet... Amin, nem tudtam ki igazodni... -.-"
Aztán, amikor nagy betűvel fel volt írva, hogy "DUNA KANYAR" akkor nagyon megörültem. De amikor megpillantottam,hogy három utca is van ahol lehet a helyünk, akkor minden boldogságom szerte foszlott.
És így aztán, a Pék és a Művész neki vágott a nagy útnak. Ami persze, egy hosszú úton kezdődött és persze mellettük a mező, és semmilyen élő lény...
De legalább elértünk a célunkhoz... nagy nehezen... XD



Ui.: Ajánlóm mindenkinek, mert nagyon szép környék!