Aprócska Dolgok

Mély letargiába zuhantam. A múltamtól egyszerűen nem tudok meg szabadulni. Fáj. És egy személy pofon is vág vele, persze nem szándékosan. De ha rá nézek, az Ő ragyogó arca, kék szemei jutnak eszembe, és a csodás mosolya. Bele döglök ebbe. Az emlékekbe. De jó lenne túl lenni rajta, és távol lenni ettől. És nem tudni semmit, nem látni, nem hallani, nem vele utazni... és legfontosabb, nem gondolni rá.