Odáig jutottam, hogy már reggel tíz óta iszom a vodkát . Szép lassan nem sokat, hogy még estére is maradjon. Letargiám, sérelmeim olyan mélyek, hogy ezt csak én magam tudom begyógyítani, túl jutni ezen, - de hogyan - azt még nem tudom. De most két napos vodka kúrán vagyok!!!
Kurva élet...
Egyébként, megint át írhatom a "barát" fogalmát magamban. Barát nem létezik. Ember létezik. Önző, számító, rohadék, aki önmagával van elfogadva, és sokkal jobban becsüli azokat az embereket akik kihasználják, MINT az akit már tíz éve ismer. Szóval, ez van most. Utálom a világot ( jelenleg ) és a világ is utál engem. De jó érzés...
Megpróbálom nem vizesre sírni a párnámat, de ez képtelenség...
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése