Köd

Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.

2012. október 17., szerda

Annyira nincs kedvem semmihez se... szomorú vagyok, és a szomorúsághoz hozzá tartozik, a hideg, meg persze a Rock N Roll zene is....

Magányos, hideg, fekete éjszakákra....




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése