My Choice 213 - Richard Abel: Je pense à toi

Ez most telejsen meg nyugtató, és vigasztaló.

NIncs kedvem!

Ma nagyon nyomi vagyok, valahogy nincs kedvem semmire... ez az átka ha az ember, péntek este a saját otthonába van, és szombat délután akar elutazni. A nádi rigóját, nincs kedvem semmihez.



Ezt most rá tesz egy lapáttal az érzelem világomra! Hogy mire?

Szülinap!

Útolag is boldog születésnapot Sturmsoldat -nak :) Soká értessen, születésed - vagy mi a lónyál - ( aki persze 2011.10.27. töltötte de nekem adás szünet volt) - 1 hete józan vagyok.

Köszönjük, a tesco-ba dolgozó cukrás hölgyeknek, hogy firssen, és ott azonnal elkészítették a tortát, anyukám kérésére. Isten áldjon, angol tesco.

Köröm.

Kifestettem a körmömet, és próbáltam oda figyelni, hogy tökéletes legyen... hát ahogy sikerült :/
Alapja aranyszín, körömöm vége fekete, és egy kis dekor, vörös színnel. Istenem, művész vagyok.

Végre.

Nem is tudom, mikor is voltam utoljára egyedül a házba... talán 1 éve. Nincs itt senki, csak én és a jazz, meg persze az ágy alatt rejtözködő kislány. Most jó érzés, most balzsamozza a lelkemet.



Békés...

Lelkem

Alig írtam, már megint... Azt mondják a blog egy féle napló, ahova az ember leírja a gondolatait, élményeit. Most erősen elgondolkozok, hogy én miért is használnom ezt? Nem történik velem semmi, az agyfasz, dührohamok, az idióta emberek, tanárok, és az egy síkú napok. Azt hiszem, tengődök, a régi emlékek a szellemi tartás, és a józan érzelmek között. Nehéz a lelkem, és azt hiszem, most felégetek magam mögött dolgokat... Nehéz...
Pont ma volt, azaz igazi romantikus, őszi nap. Hideg napsütés, lágy szél, kissé dermedtség a levegőbe. Szeretem, ez a legszebb évszak.
Úgy érzem, ahogy a világ változik, ahogy a természet is, de én fogok valaha is, úgy élni, ahogy más? Nem vagyok képes megszabadulni az emlékektől, nem szabadulok meg olyan részemtől, ami lüktet bennem, ami segít élni, segít nem elfelejteni, hogy milyen voltam és milyen lettem. Az egyetlen darab abból amilyen, igazából vagyok.
Ha erős vagyok, akkor, bármit véghezvihetek, el tudom homályosítani lelkem emlékeit, a régi emlékeket, amik néha csak feltörnek belőlem.
Hát Hajrá, még fiatal vagyok.




"Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el?

S te lelkem társa, akiért a föld
Kemény kérgét taposva elmerültem,
Háromszor le a mélységes homályba -
Te értem mennyi szenvedést viselsz el?"

/Beney Zsuzsa/

szán.

Nem írtam semmit, tudom jól. Rosszul is érzem magam, de egyszerűen nincs erőm meg írni, mert az iskola teljesen lehúz. Ezek után meg főképp nicns erőm. Ködbe vész.

A mai hétfőn remek volt, Lezső megint szemét volt. Én vagyok a hibás, hogy nem tanulok, és nem terjed a hang. De ami nem sikerül, " TANULNI" kell, nincs menekvés ezt kell meg tenni.
Lehet van benne valami... robotok módján tanulni kell. Puszi neked, biztos van időd.

Annyit mondok, hogy meggybor. Mert megérdemlem.

Új jelszó, én meg itt küszködök, mert nem tudok a régivel belépni.