ez a kurva Caruso... ezen csak bőgni lehet,aki meg nem bőgi el magát annak nincsenek érzései.

Mély letargiába zuhantam. A múltamtól egyszerűen nem tudok meg szabadulni. Fáj. És egy személy pofon is vág vele, persze nem szándékosan. De ha rá nézek, az Ő ragyogó arca, kék szemei jutnak eszembe, és a csodás mosolya. Bele döglök ebbe. Az emlékekbe. De jó lenne túl lenni rajta, és távol lenni ettől. És nem tudni semmit, nem látni, nem hallani, nem vele utazni... és legfontosabb, nem gondolni rá.

Ismételten kaptam egy pofont a múlttól... és bánatom miatt, innom kell. 

De örülnék ha most már nem csak távolról szeretnének, hanem közelről is. Megöl a távolság, és a várás... meg persze a kibaszott idő.