Bármennyi idő telhet el, én még ugyan úgy tudok sírni, és fogok is utána, mindig is. Az én hibámból történtek a dolgok és remélem egyszer meg bocsátja őket, eltekint a balgaságon, lázadáson, - vagy örökre utálni fog -. Mennyire tudom, hogy amennyire szeszélyes vagyok, sose fogom meg találni a helyemet... Én is egy örök körforgásban leszek, egy olyan ember aki sose találja meg a helyét, ezért fog száguldozni...
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése