Hogy hiányozhat olyan akit alig ismerünk? Hogy megy ez?Kopogtatt, ajtót nyitsz és már is hiányzik? Vagy belépsz a szobába ismeretlenül és egyből meg változik a légkör, és megszűnik minden? Esetleg pár hónap múlva derül ki? És mi van a kötelezettségekkel, azokat el kell dobni, esetleg falnak rohani?
Nem! Szilárdan, ellenállni, semlegesnek, nem törődve vele, beszélgetni, míg meg nem unja...
És ha nem teszi?
Basszus...
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése