"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2012. február 14., kedd
Azt mondták, hogy két évem van még, aztán visznek rehabra.... addig mindent ki élvezek.
" Ezzel enyhítek, Valentin -napos fájdalmamon ( mitől oly hányok ) legalább, jobban alszok "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése