"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2011. december 30., péntek
Hazugságodnak jelét másodszorra vésed a hátamba, véresen, kegyetlenül, gonosz módon... Köszönöm neked, legalább rá jövök, hogy nem kell megbízni senkiben se... nem szabad. Legyen egy szabály az életre, soha senkiben nem szabad.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése