Hallom a telefonba a hangját, de nem érzek semmit se...
Nézem a régi képeket, de... ez az üresség, ez a száraz üresség itt... valahogy nem hagyja, hogy könnyes legyen a szemem... Semmit se hagy. Csak úgy vagyok, lengek, ténfergek most ahol vagyok, ebbe az életbe.... Ha még is éreznék majd idővel, remélem fogom tudni tompítani... csodálatos dolog lenne.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése