Mintha bűn lenne az amit érzek, vagy gondolok, esetleg mondok...
Senki se egyforma, senki se viseli ugyan azt a tulajdonságot, mint mást. Csak is az emberi nyers erő, önzőség az amit mindenki egy formává tesz, még egy gyönyörű délután is...
Mégis a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy semmit se mondok. Nem is fogok tenni. Hallgatni fogok. Dühös vagyok, nagyon -nagyon, a kedvem egyenlő egy kalap
Gondol Ő rá, hogy mit is okoz vagy tesz?
Mindegy is, ez van ezt kell szeretni. Semmi se tart örökké!!!
De az a csend akkor, ott, szinte hihetetlen volt; valami eltört, amit nem lehet helyre hozni.
"Az eső táncolt, énekelt,
a füvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább."
/Szabó Magda/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése