Aprócska Dolgok

Van valami következménye a tetteinknek a jövőre nézve? Amit teszünk, az azonnal meg is változik a jövőben? Meddig fájhat valakinek szíve? Meddig sírhatja el a könnyeit, meddig lehet boldogtalan, meddig menekülhet az IGAZSÁG ELŐL? Azt is tudom, hogy el lettünk taszítva egymástól, és én most már egy halott ember vagyok a számára, aki volt és még most is VAN de, az már annyira nem is fontos. Mert nem vele vagyok. Meddig fogom elviselni ennek az érzésnek a maró szenvedélyét, a könnyek kegyetlen csípését a szememben? Újra értékelve ez az egészet, az évek amit együtt töltöttünk rá kellett jönnöm, hogy nem készültem fel semmire se. Nem készültem fel egy komoly kapcsolatra, és az érzéseim is mindig gyengék voltak...

Mindegy, hogy hány év fog még elmúlni nélküle, én teljes odaadással fogom őt "Szeretni", mert ő volt nekem a tökéletes. Az igazi. Minden embernek egy ilyen ember van az életében, én pedig hátat fordítottam neki, hagytam, hogy leégjenek a hidak ami hozzá vezetnek. Ha akarnám se tudnám újra építeni, azt hiszem elkéstem ezzel már régóta...
De tudom, hogy ő teljes odaadással gyűlöl engem, és fog is ahányszor csak az eszébe jutok... 

De jobb is így, legalább emlékeztet amit elkövettem, és amiért elhagytam ŐT, az én múzsámat. 

Valaki azt mondta nekem, hogy még egyszer fog rám sütni a nap... Remélem igaza lesz neki, mert most is valami süt, de engem valahogy nem érdekel, valahogy csak úgy lengek, vagyok, mert tudom, hogy addig is csak telik ez a maró, gúnyos idő... 

Az idők változnak a fájdalom meg marad, talán enyhülni fog, talán nem...