Aprócska Dolgok

Komolyan mondom az én kis lapos, fejfájással - álmosságal, küzdő kis buksimnak nagyon tetszik ez a zene. Azt hiszem ez is ilen lazulos szám, amit csak egy emberrel lehetett volna, egy cigaretta füstös szobába hallgatni, de sajnálatos módon ez már nem fog bekövetkezni. - de az emlékek meg fognak maradni bennem - a füstösen, részeges, kaparós zenék, miközben egy művész ( művésztelenül ) gitározik.
Tényleg egyszer mindenki elmegy... - csak az emlék marad - Ez az esőfelhős, kellemes este csak is az enyém... Úgy érzem, hogy ennek sose lesz vége....

És ez az este, üresen marad...