"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2012. január 19., csütörtök
Hogy lehet ennyire, isten verte idő? Az ember ki megy két percre és úgy jön vissza, mint egy megvert, elázott veréb fióka. Iszonyatos hideg vagy. Kurva hó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése