"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2011. szeptember 26., hétfő
Tánc, kád, fáradtság.
Kilenc órám volt ma, plusz még az isten verte tánc pórba is. Este hét után érkeztem meg, szerény kis szobámba. Arról nem is beszélve, hogy imádok csokor virágot végig cipelni a falun.
Boldog szülinapot anci!
Ha pedig nincs semmi gondod, hallgasd ezt az értelmetlen számot, ami arról szól, hogy "Vágjál lyukat a kádba"
Holnap meg fogom írni a szombaton történt eseményeket is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése