"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
2011. március 7., hétfő
Napsütötte.
Ma nem mentem suliba. Sütött a nap, de hideg szél fújt, de persze dohányzás - kávézás kint a jó időbe nem maradt el. Jó volt hallgatni az erdő hangjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése