Sebektől véres,
kényesen éhes,
lázadón romlott
húsdarab.
Nehéz a súlya,
éget a husa,
kutyának dobnom
nem szabad.
Nincs hol letennem,
föl kell emelnem,
terhétől roskad
gyönge karom.
Kín összehúzza,
súlya lehúzza
s én mégis vinni akarom!
Nem szégyenemnek,
nem fájdalmamnak,
sorvasztó kínnak
sután,bután.
Ég felé tárva,
hontalan, árva,
fusson a csillagok után!
/ Csinszka versei /
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése