Nagy örömömre késet a vonat 20 percet, én annyira nem bírtam már, hogy Tucckát piszkáltam, és a fejemet ütöttem az ablaküvegbe... a vonaton kisebb káoszt okoztunk, annyira röhögtünk Tucckával.
Eléggé normális nap volt, nagy nevetésekkel, sokkolásokal, és meglepetésekkel, és örjöngéssel. -> ezek nélkül nem lett volna jó ez a nap! ;) Ismét leírom, hogy utálom a havat... azt még jobban utálom, hogy nem tudok meg dobni egy illetőt... *morcos*
Nem sokára vizsga, höhö... alig várom, és csak a zene tanár miatt. ^^
Ui: Most megyek és meg keresem a néger csókos sütiket, amikre most vágyok... de nagyon! XD
*csorog a nyála*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése