Ez apám érthető, de a húgom... furcsa volt, az egész. Még jobban, meglepet, hogy az apám ott mondta a húgomnak, hogy most ki vezet, hogy hívják és az egyéb dolgokat... De jót nevetem
rajta, ilyet sem lát az ember minden nap.
"Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, - lehet, elmegyek, de itt leszek, - a lábnyomomban jársz ... Amíg érez a kezed, - amíg néha még rám vársz, - egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz ... /Kipling/"
Köd
Megyek a hídon ahogy csak bírom de elnyel a táj hol senki se vár A lelkem is szürke látszik a füstje táplálom én is a misztikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése